“A marketing visszautasításhoz vezet!”

Egy igazi problémával állunk szemben, ami sok tanácsadó életét megkeseríti vagy netán általánosításról azaz előítéletekről beszélünk, melyek mindannyiunkban léteznek.

Előítéletek mindenről léteznek. Vannak előítéleteink a politikáról, a szexről, a pénzről, az öltözködésről és így tovább.

A marketing előítéleteinket tapasztalatunkra, véleményünkre és hitünkre alapozzuk. A sok marketing előítélet közül nézzünk meg néhányat:

  • “Marketing = értékesítés”
  • “Marketing a visszautasításhoz vezet.”
  • “Valószínű nem fog működni, akkor minek foglalkozni vele?”
  • “Ha ajánlást kérek, az úgy hangzik, mint ha könyörögnék.”
  • “Az embereket nem fogja érdekelni amit kínálok.”
  • “A marketing nem működik ilyen fajta szolgáltatásra.”
  • “Nincs időm marketingre.”
  • “A marketing idő- és pénzpocsékolás.”
  • “A marketing nehéz és drága dolog.”
  • “Csak az olcsó szolgáltatást ajánlóknak kell marketing.”
  • “A marketingesek mind sarlatánok.”
  • “Nem kezdhetem el, amíg nem tudom pontosan mit kell tennem”
  • “Nem csinálhatom a marketinget, mert nincs végzettségem.”
  • “A marketing idegesíti az embereket.”
  • “Senki nem fogja elolvasni amit írok, érdektelenek a szövegeim.”
  • “Nem vagyok valami jó előadó, ezért inkább kerülöm ezt a fajta eszközt.”

Ismerős valamelyik?

Minden előítélet után megkérdezhetném azt is, hogy “van-e bizonyítéka erre az állításra?” és az eddigi tapasztalataim azt mutatják, hogy általában nincs bizonyíték. Csak egyszerűen azt hisszük, hogy az nekünk nem menne, ezért minek foglalkozni vele.

Az előítéletek pszichológiai háttere és okai nem az én asztalom – ezért csak az egyik saját példámat szeretném elmesélni.

Az egyik legnagyobb marketing előítéletem a nyilvános beszédekkel volt még 1999-ben. Akkoriban az MC MediaCompany médiaügynökségnél dolgoztam médiatervezőként. Kényelmesen éreztem magam elemzői típusú munkában, de az előadással kapcsolatban erős előítéleteim voltak, amit az ügyvezetővel is próbáltam tisztázni. “Alanyi és tárgyi ragozás problémáim vannak és ez nagyon érződik előadásom közben. Inkább adjon elő valaki más – én majd előkészítek mindent, amire csak szükség lesz.” – mondtam.

A főnököm megkérdezte: “Ó, az tényleg nagy probléma. És mondd csak, hol adtál elő, ahol voltak ilyen gondok és a közönség hogyan reagált?”

Erre nem tudtam azonnal válaszolni, csak az eddigi hitem és a véleményem bizonygatta azt, hogy ez nekem nem fog menni.

A főnököm erőltette az előadásdit, így elkezdtem készülni, mint az őrült. Nem is volt nagy közönségem – csak 15-20 ember egy cégből, ezért összeszorítottam a fogaimat és megcsináltam.

Érdekes, hogy ahhoz képest, hogy az előadás után a felvételt hallgatva felismertem a hibáimat, az előadáson és utána senki nem kommentálta azt. Nem volt negatív kritika, sem más megjegyzés. Miért?

Mert a témából fel voltam készülve és szakmailag támadhatatlan voltam. Ezt az önbizalmat a hallgatóság is megérezte, és élvezte az előadásomat.
Amikor a végén elnézést kértem a nyelvtanomért, mindenki dicsért és azt mondta, hogy “bárcsak én így beszélnék egy idegen nyelvet”.

Mai napig az előadás, mint ügyfélszerzési technika az egyik, amelybe legjobban bízok. Utolsó 10 évben többszáz ügyfelet nyertem meg előadásaimmal, és “termékként is használom: tanítok a főiskolán, vannak saját többnapos tanfolyamaim és egynapos szemináriumaim, de előadok díjért mint meghívott konferenciai előadó is.

Szerintem a marketing előítéleteken úgy tudunk átlépni, hogy ha:
1) jól fel vagyunk készülve és ismerjük a saját szakmai területünket,
2) dolgozunk minden egyes előítéleten és segítséget kérünk,
3) megtanuljuk a marketinget a rendszerbe beilleszteni.

Ezzel a témával foglalkoznak a MAT módszereim is. Tudjon meg többet a szemináriumon, amit 2010.09.01-jén szervezek az Infoparkban!





Damjanovich Nebojsa, 2010. augusztus 3. Haladóknak 31 hozzászólás

31 hozzászólás

  • Lukács Zoltán szerint:
    2010. augusztus 3. 22:09:31

    Jók ezek a kifogások… A mai az volt, hogy “nincs most időm erre, mással vagyok elfoglalva”… :)

  • Csertán Ákos szerint:
    2010. augusztus 3. 22:18:16

    Akkor én is mesélek egy történetet. Három éve küszködöm a kkv szektorban. A legutóbbi (remélem utolsó) főnököm, mellesleg egy kis marketing cég és egy hirdetési rendszer tulajdonosa és feje osztott ki a következő szöveggel (megpróbálom szó szerint idézni, hiszen valószínűleg olvassa): “A marketinges és az értékesítő alapvetően ugyanaz, csak annyi a különbség, hogy a marketinges nem elég bátor ahhoz, hogy felhívja az embereket. A marketinges munkáját bármelyik értékesítő el tudná végezni, csak felesleges egy értékesítőt ilyesmire elpocsékolni.” Akkortájt egy havi 7 számjegyű AdWords portfóliót menedzseltem neki. Na ezt gondolják az emberek Magyarországon a marketingről. Köszönöm, hogy leírtad, a Te szavad talán értékesebb lesz, mint az enyém.

  • Csertán Ákos szerint:
    2010. augusztus 3. 22:25:45

    Jut eszembe, nagyon szép lett az új oldal. Gratulálok!

  • Kiváló cikk…

    Kiegészíteném néhány instant reakcióval:

    - próbáltam, nem működik
    - az én ajánlatom “más”…
    - ez csak úrihuncutság….

    Tudnátok még folytatni….

    Gyakorlatilag azon gondolkodom partnereimmel, hogy milyen alternatív fogalmat lehetne bevezetni, hogy a marketing, mint pejoratív kifejezést ne, vagy legalábbis egy kapcsolat elején ne kelljen használni…

  • Damjanovich Nebojsa szerint:
    2010. augusztus 4. 8:34:48

    Az lenne jó ha az olvasóink közt lenne pszichológus, aki az előítéleteket meg tudna magyarázni szakmailag. Lehet, hogy nála lenne a “kulcs” a problémára …

  • Szerintem rablóból volt és lesz a legjobb pandúr. Szóval olyan valaki, aki bátran kijelentette magáról, hogy nem manipulálható, és saját maga jött rá, igen is manipulálható, csak emberére/stábjára kell akadjon. Mindenki manipulálható, csak kell valaki, „aki jobban ért hozzám mint én magam… „

    ui.: lehet az E-Mail Marketing, könyvedben az úriembert nem csak kávéztatni kellett vona, hanem ki is kellett volna elemezni az attitűdjét… ;))

  • Damjanovich Nebojsa szerint:
    2010. augusztus 4. 9:06:49

    Lehet, hogy igazad van István :)))

  • Elliot Aronson írt jó könyveket ebben a témában:
    - A társas lény,
    - A rábeszélőgép (Anthony R. Pratkanis-szal közösen),
    - Történtek hibák, de nem én tehetek róluk (Az önigazolás lélektana, Carol Tavris-szal közösen).
    Főleg az utolsó szépen elmagyarázza, miért védekeznek az emberek Nebojsa és mások által összeszedett önigazolásokkal.

  • @Nebojsa lehet… – feltéve, ha célszemély… ;)
    @László a scribden fenn vannak? (én nem találtam)

    Viszont akadt egy érdekes megközelítés, a manipulált oldalról, aki ráébredt(?)
    http://www.scribd.com/doc/24176632/A-manipulacio-m%C5%B1veszete

  • Seres Péter szerint:
    2010. augusztus 4. 11:05:47

    Mindig jobban kedveltem azokat az embereket akik “Hogyan”-okban gondolkodnak és nem pedig “Miért nem”-ekben.
    Szerintem, a legtöbb embernek előítéletei vannak a saját lehetőségeivel és képességeivel kapcsolatban is.

  • Csertán Ákos szerint:
    2010. augusztus 4. 11:26:15

    Van közöttünk pszichológus, gondolkodom a válaszon. Az előítélet szerintem alapvetően a kkv sajátja ebben az országban (javítsatok ki, ha tévedek), és teljes mértékben megalapozott. Egyszerűen arról van szó, hogy egy elképesztően negatív image alakult ki a marketingesekről, és ezt alkalomadtán érdemes lenne megköszönni néhány kiváló tanácsadónak a piacon. A marketing tanácsadók és kkv marketingesek egy jelentős része (tényleg tisztelet a kevés kivételnek) rossz szolgáltatásokat árul, nagyon drágán, “Gazdagodj meg 5 lépésben” jelleggel, ráadásul kiváló értékesítési érzékkel. Aztán szegény ügyfél várja a csodát, de a csoda csak nem jön. Dolgoztam ilyen tanácsadó cégnél, és pontosan ezért hagytam ott őket. De ez egy érdekes kérdés, mindjárt írok is egy blogpostot róla, majd belinkelem.

  • Csertán Ákos szerint:
    2010. augusztus 4. 11:30:05

    És végszóra kaptam is egy ilyen értékesítő levelet, a subject: “Olvass és gazdagodj!”. Az ilyen konzervek lehetetlenítenek el minden marketing tanácsadót, aki hajlandó lenne végre foglalkozni is az ügyfelével.

  • Hogy mennyi sommás féligazság szorult a fentebbi mű írójába…

    és most jön a döbbenet, majd minden gondolatával egyet lehet érteni, ugyanakkor vitatkozni is… ;)

  • Csertán Ákos szerint:
    2010. augusztus 4. 13:13:56

    Miért, István, melyik részével nem értesz egyet? Bárki bármit is mond, a marketingben nincs királyi út. Nincsenek olyan megoldások, amik mindenkin segíteni fognak.

    Ez kb az üzleti blogolás tévhit. Az elmúlt pár évben elterjedt, hogy bármit is árulsz, blogolj, még receptek is készültek arról, hogy hogyan és mit írj. Aztán sokan csak néztek bután, hogy miért nem megy.

    Aztán elterjedt, hogy mennyire jó a facebookon hirdetni, és ezután minden bejelentkezésemnél egy fogorvosi székeket árusító cég hirdetése fogadott. Ez vajon egy jó tanács volt? Mert jó nevű tanácsadó készítette a kampányt, sőt, utána a portfóliójában büszkélkedett vele.

    Ebben a pillanatban Magyarországon, legalábbis a nagyvállalati szektor kivételével, ez a marketing tanácsadás. Információs anyagok gyártása és árusítása. A legtöbb magát marketing tanácsadónak nevező kolléga egyáltalán nem is találkozik az ügyfeleivel, csak elad nekik egy dobozos terméket, vagy 2000 kattintást X rendszerben. A legszebb a dologban, hogy nem is saját anyagok, hanem elsősorban amerikai szerzők plagizált változatai.

  • Damjanovich Nebojsa szerint:
    2010. augusztus 4. 13:14:03

    Sajnos, az az igazság, hogy az embereknél/cégeknél a tanácsadó szó ’90-es években sem szerepelt a kedvencek listáján – hát még utolsó 10 évben. Ezért elsősorban mi marketing tanácsadók vagyunk bűnösek – persze azok, akik ígérnek, de nem adnak át értéket.

    Igaz, olyanok is vannak, akik a marketing eszközök közt tanítanak 1-2őt, de a szegény ügyfél meg azt hiszi, hogy “ha ez a marketing akkor én tudni fogom csinálni”.

    De azt hiszem, sok az olyan téma, ahol a túlzott ígéretek nagyon átlátszóak – legalább is hosszú távon.

  • Csertán Ákos szerint:
    2010. augusztus 4. 13:41:58

    A tanácsadó szónak a pénzügyi tanácsadók adták meg a kegyelemdöfést. És itt most nem az igazi pénzügyi tanácsadókról beszélek, hanem az ismert B. és O. és M. kezdetű cégek munkatársairól.

  • P.Szandra szerint:
    2010. augusztus 4. 17:45:06

    Háát igen, azt hiszem szinte mindent elmondtatok, amit szerettem volna :) Sajnos nagyon sokak számára a marketinges = aki mindent megcsinál a cégnél, amit más nem…. :(((
    Adat, info és tudás hiányában sajnos fogalmuk sincs az embereknek mi is lenne egy jó marketinges feladata ?!?!?! A KKV. szektor béli tapasztalataimból: alkalmaznak “tanácsadót” – aztán mindent szeretnének – semmi nem jó, csak a saját ötlet, gondolat – és a végén totál KÁOSZ ?!?! Jótanács : ÉPÍTS a saját vállalkozásod JÓ “tanácsadó” és JÓ “marketinges-ként” vagy csak olyan KKV-nak vállalj munkát, ahol szabad kezet kapsz!
    :)

  • Az efféle előítéleteket más néven “önkorlátozó hiedelmek”-nek is szokták nevezni.
    Egy része nagyon mélyen, már a kisgyermekkorban gyökerezik.

    Ha eleve kudarckerülő vagy, mert otthon túlzottan óvatos, minden kockázattól félő emberek között nőttél fel, akkor csak a biztos siker reményében mersz belevágni bármibe:
    “Valószínű nem fog működni, akkor minek foglalkozni vele?”

    Ha környezeted nem mutatott igazi érdeklődést azon dolgok iránt, amit mondtál vagy tettél, ha folyamatos visszautasítást kaptál dicséret helyett:
    “Az embereket nem fogja érdekelni amit kínálok.”
    “Senki nem fogja elolvasni amit írok, érdektelenek a szövegeim.”

    Ha szüleid vagy tanáraid nem a valódi tudást értékelték, hanem csak a papíron is rögzített eredményeket:
    “Nem csinálhatom a marketinget, mert nincs végzettségem.”

    Ha a kisgyermekkori szerepléseidet kinevették, vagy csupán állandóan kritikával illették:
    “Nem vagyok valami jó előadó, ezért inkább kerülöm ezt a fajta eszközt.”

    Ez csak néhány példa, hogy honnan eredhetnek ezek a kifogások. A gyermekkori tapasztalatok, egy fontos személy szájából akár csak egyszer is elhangzott kritika, vagy rosszul megfogalmazott ítélet egy életre megbéníthat bennünket. Még akkor is, ha esetleg nem is velünk történt meg a konkrét eset, csak hallotunk róla vagy szemtanúi voltunk. Ezek ugyanúgy alakították és alakítják mindenkor az önmagunkról alkotott képet, mint ha bennünket érintett volna.

    A legyőzésük, megváltoztatásuk nem könnyű, de nem is lehetetlen.
    Ezért nagyon fontos feladata minden marketingesnek, de tulajdonképpen minden embernek az önismeret, amit különböző módszerekkel lehet javítani, fejleszteni. Ha reális képet kapunk saját képességeinkről, akkor könnyebben megbirkózhatunk a fönti előítéletekkel is, melyeket szeretteink: rokonaink, ismerőseink, barátaink, munkatársaink ültetnek belénk.

  • Damjanovich Nebojsa szerint:
    2010. augusztus 4. 18:35:28

    Kedves Gizella!

    Ezek nagyszerű gondolatok! Ezek szerint van valami pszichológiai végzetség/tapasztalatod? Mert nagyon szeretném használni ezeket a gondolatokat az előadásaimban, anyagaimban :)

    Előre köszönöm az engedélyt!

  • Köszönöm a dicséretet!
    Ez növeli az önbizalmamat. ;)
    Grafológus vagyok, de ehhez elengedhetetlen némi (talán nem is kevés) pszichológiai ismeret is.
    Természetesen használhatod a gondolatokat. Sajnos nem én fedeztem föl, magam is tanulmányaimból merítettem, de saját tapasztalataim is alátámasztották.
    Használd sikerrel!

  • Milyen ritkán hallani, hogy valaki él a lehetőséggel és felveszi a saját előadását. Ennél már csak az ritkább, hogy tényleg meg is hallgassa az ember a felvételt. Bár eleinte “elég kemény” visszahallgatni ezeket, több mint tanulságos… Csak ajánlani lehet a módszert!

    Pár éve hallottalak egy előadáson, és máig emlékszem rá, hogy nekem nagyon tetszett, ahogyan az alanyi és tárgyi ragozással kapcsolatos nehézséget feloldottad az előadásod elején!

    (mellesleg nem zavart az előadás megértésében és követésében ez a “probléma”)

    üdv.: GZ

  • Damjanovich Nebojsa szerint:
    2010. augusztus 4. 21:04:59

    Köszönöm Zoltán! Én sem veszem fel minden előadásomat – csak az elején ezt tettem elemzési céllal :) Sokat tanulhat az ember belőle.

    Pl. kéztartás előadás közbe is egy érdekes téma – talán több embernek van ilyen problémája. A tévében is lehet látni minden féle megoldásokat, de a közönség egész biztos, hogy a végleteket megjegyzi

  • A Gizella által írt “önkorlátozó hiedelmek” véleményem szerint nem más, mint saját magunk önleértékelése. Viszont sosem értékelnénk le önmagunkat, képességeinket vagy gondolatainkat, ha korábban nem értékelték volna le mások. Önleértékelésünk nem más, mint mások leértékelésének felhalmozódása. Gyerekkorunkban bármit el tudtunk képzelni, nem voltak ellen gondolataink. Környezetünknek, szüleinknek rögtön voltak kifogásai, hogy miért nem lehetséges vagy sikerülhet valami. Minden ilyen egyetértés az akadállyal egy-egy kudarc. Azoktól az emberektől, akik közel állnak hozzánk, hajlamosak vagyunk jobban elfogadni ezeket a leértékeléseket. Idővel, pedig az önbizalom hiányos emberek függésben lesznek egy vagy több embertől, akik mindig leértékelik őket. Minden új gondolatnál vagy tevékenység előtt rögtön eszébe jut, hogy miért is nem tudja megcsinálni azt a dolgot. Ilyenkor már saját gondolatként jön elő, pedig ezek eredetileg nem a saját gondolatai voltak, hanem olyan emberektől kapta, akiknél valamit korábban el akart érni, de nem sikerült.

  • Wooow… de jó csapat! ;)

    Tegnap óta lett itt pro és főleg kontra, jó visszacsöppenni… tulajdonképpen mindenre tudok bólogatni, és egyenkét cáfolni is. Hisz a személyiségfejlődés lépcsőit többségünk megjárta, tehát van fogalmunk, a múltban gyökerező berögződöttségről, és a megfelelési kényszerekről, és főleg a családi, illetve a politikai rendszerből adódó örökségről.

    Amit Gizella említ az “önkorlátozó hiedelmek”, gyakorlatban önbeteljesítőek lesznek. – A pesszimistának mindig igaza van!

  • Re: „ Azoktól az emberektől, akik közel állnak hozzánk, hajlamosak vagyunk jobban elfogadni ezeket a leértékeléseket.”

    @Zsuzsanna nagyon igaz amit írsz, de…
    Nem szabad nem tudomásul venni, hogy az ellenlábasaink, vagy akit csak simán unszimpatikus, legalább ekkora erővel hat ránk. Gondolj bele, szívesen viseled a kedvenc színészed, sportolód által viselt ruhát, de mondjuk, ha egy a számodra bármiért ellenszenves emberen látod ugyanazt, lehet soha többé nem veszed fel! Mindig felsorakozunk valaki mellé, vagy ellen… Falka kontra ellenségképzés törvényszerűsége…

  • Sajnos Aronson könyveiért fizetni kell, nincs fent a Scribd-n. De minden fillért megér az érte kiadott pénz!

  • @ProfitGenerátor: a Joseph Kirchner: A manipuláció művészete című könyvből bemutatott kivonatnál Aronson többet ad: a tudományos kutatásról szóló beszámolót, a felfedezett mozgatórugókat és azt, hogy mi mikor működik és mikor nem. Nincs egységesen bevált út, az ember bonyolult lény, és csak tendeciákat, trendeket lehet nálunk megfigyelni, ez nem fizika mindig ható egységes törvényekkel.

  • @László sejtettem, de a kivonat előjátéknak, és vágykeltőnek megteszi… ;)

  • ..és a fizetni kell alatt azt kell érteni, hogy minden magyarországi könyvtárban van két-három példány… Bár Aronson azért hardcore szociálpszichológus, laikusoknak én nem ajánlanám. Ahogy egy kedves tanárom mondta egyszer: “A szociálpszichológiához nem lehet kicsit érteni, mert akkor félreérted.”

  • Belebotlottam egy idézetbe, ami nagyon ideillik:
    “Az emberek nem azt látják, ami ténylegesen van, hanem aminek a látására tanították őket.”
    Anthony de Mello

  • @Csertán Ákos: Sajnos nekem nem volt ilyen jó szociálpszichológia tanárom, sok rossz könyv elolvasása után jöttem rá, hogy Aronson szintje a minimum, amit még érdemes olvasni. Nekem egyébként nem tűnik hard core-nak: kifejezetten élvezem a könyveit (igaz, hogy mindegyiket 3-4 alkalommal már elolvastam, sőt, ki is jegyzeteltem, hogy jobban megértsem – lehet, hogy korábban nekem is nehéz olvasmány volt? :D ).

Szólj hozzá most!